Miután a felső levegős tank nem nyerte el a tetszésem, el kezdtem keresgetni alsó levegős megoldás után. Hamar találtam is egyet, nagyon-nagyon olcsón, ami látszólag megfelelt ennek a követelménynek.
A kiszemelt egy Coil Father Smile volt, mindössze 1000 Ft-ért. Nem sok pénz, de nem is kaptam sokat érte.
Kicsi, vékony, fura színekkel.
Kicsi, vékony tank, ami még akár jó is lehetne. Az első képen pont nem látszik, de a levegőt két-két lyukon szívja alul-oldalt, amit egy gyűrűt tekerve lehet szabályozni. Szabályzásnak viszont nem nevezném, mert vagy nyitva van mind a 4 lyuk, vagy 2, vagy zárva van, de akkor is elég levegős. Igazából nincs nagy különbség a teljesen nyitott és a teljesen zárt állás között, ezért nem is nagyon bántam, hogy a szabályzó gyűrű, gyakorlatilag leesik a tankról. A fényképen már rajt sincs, mivel ezt a tankot alulról kell tölteni, így minden töltésnél lecsúszott a gyűrű, ezért aztán vissza se tettem.
Töltéshez a deck-et ki kell tekerni és fejjel lefele kell tölteni a tankot. Kb. 1-1.5 ml fér bele, ami a gőzképzéssel arányban van, 40-50 slukkra elég.
Ki kell tekerni, hogy tölteni lehessen és max. az üveg paláston látható csíkig, különben kifolyik. Gyárilag persze nincs rajta csík.
A deck igen pici. A levegő lyuk 1.5 mm-es, tehát MTL és két csavar van oldalt, amibe csak sima huzal fogatható be. Próbálkoztam micro claptonnal, de egyszerűen kicsúszik a csavarok alól. Oldalt van a két vékonyka lévezető, ami fölé vattagátat kell képezni (kayfun rendszerű). A gond csak az ezzel, hogy a 2.5 mm-es magba, csak kevés vattát tudtam bele tenni, és ez a kevés is eltekeredik, amikor a palástot rátekerem. Vagyis minden töltés után megy az izgulás, hogy a visszatekeréskor vajon elcsavarodott-e a vatta és szürcsögni fog, vagy nem. Vagy ha nem is szürcsög, nem kap folyadékot és ég.
Léjárat, levegő lyuk, csavarok.
Nincs túl sok alkatrésze, de jobban nem is szabad szétszedni.
Tehát elég sokszor nem sikerült jól megvattázni és égetett, vagy éppen folyt, de ha a vattát eltaláljuk, lényegében bármilyen dróttal tud működni. Annak ellenére, hogy szűk a levegőzése, jól működött 30-as, 28-as, 26-os dróttal is. Poénból kipróbáltam 24-essel, de azzal már nem használható.
Sokkal bosszantóbb azonban maga az egész konstrukció. Alulról kell tölteni, ezt még elfogadom, bár nem szeretem. Viszont a kazán palást a top cap-be nem csavarosan vagy bármilyen oldható kötéssel csatlakozik, hanem a záró gumi lapon lévő lyukba szorul bele, ahol még csak O gyűr sincs.
A palástot csak ki kell húzni, meg visszadugni, amíg lehet...
Nem látszik a képen, de a lényeg, hogy ahányszor csak kihúzom a palástot ebből a gumiból, az annyiszor kopik és egy idő után (szerintem elég hamar) nem fog zárni. Márpedig jó lenne ha zárna, mert fejjel lefele kell tölteni. Tehát érthetetlen a konstrukció, és nem hiszem, hogy ezt túl nagy költséggel ne lehetett volna megoldani máshogy. Persze nem muszáj kihúzni a palástot, vissza lehet üveggel együtt tekerni, mint megannyi más kazánon is, de amikor ráhúzom a deck menetre (alul), akkor felül elforog ez a gumi a paláston. Vagyis meghúzni se lehet rendesen, illetve elforog az egész teteje, ami megint csak koptatja azt a lyukat, aminek zárni kellene.
Egy szó mint száz. Nem használható a tank. Levegő szabályozás nincs, trükközni kell a vattázással, alulról töltős, hajlamos megégni, nem jósolok neki túl hosszú élettartamot, mert valahol ereszteni fog, stb. Pro érv mellette csak az ára, de igazából a fiók mélyén várja, hogy legvégső vészhelyzetben elővegyem.
Használhatóság 2/10.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
High voltage 2019.11.22. 11:03:51
Köszönöm, hogy nem kellett félrenyúlnom!
Nem értem; ha már csinálnak valami, miért nem csinálják jól?!